Pöszeség

A pöszeség (diszlália) a beszédhangok ejtésének, tisztaságának olyan zavara, amelyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés.

Okai:

  • a gyermek általános fizikai állapotának leromlása, különösen a beszédfejlődés legintenzívebb szakaszában
  • lassúbb ütemű pszichikai fejlődés
  • retardált, megkésett beszédfejlődés
  • a fonematikus hallási differenciálás gyengesége, valamint a hallási emlékezet fejletlensége
  • a motoros koordináció, különösen a finom motorika zavara
  • a gyermek általános fejlődését akadályozó kedvezőtlen szociális miliő
  • a szociális-kommunikációs kapcsolatok beszűkülése korlátozott nyelvi kódra
  • a hibás beszéd utánzása
  • nevelési hibák, például a gyermek helytelen kiejtésének preferálása, utánzása a környezet részéről
  • organikus okok: a perifériás beszédszervek (szájüreg, nyelv, fogállomány, állkapocs, ajkak) anatómiai rendellenessége

A terápia célja, hogy a logopédus tiszta, a köznyelvi ejetésnormákak megfelelő artikulációt alakítson ki, amely zavartalanul épül be a gyermek folyamatos, spontán hangos beszédébe. A logopédiai terápia általában heti két órában tekinthető ideálisnak, súlyos beszédzavar esetén azonban ennél intenzívebb foglalkoztatás szükséges.

Feladatok:

  • általános és részletes logopédiai vizsgálat, szükség esetén szakorvosi, illetve pszichológiai vizsgálatokra utalás
  • a vizsgálati eredmények alapján egyéni terápiás terv készítése
  • az egyes beszédhangok előszkészítése, fejlesztése, kialakítása, rögzítése és automatizálása
  • a beszédhibával együtt járó esetleges nyelvi-grammatikai zavarok korrigálása