A pöszeség (diszlália) a beszédhangok ejtésének, tisztaságának olyan zavara, amelyre jellemző az adott nyelvközösség artikulációs normáitól való eltérés.
Okai:
- a gyermek általános fizikai állapotának leromlása, különösen a beszédfejlődés legintenzívebb szakaszában
- lassúbb ütemű pszichikai fejlődés
- retardált, megkésett beszédfejlődés
- a fonematikus hallási differenciálás gyengesége, valamint a hallási emlékezet fejletlensége
- a motoros koordináció, különösen a finom motorika zavara
- a gyermek általános fejlődését akadályozó kedvezőtlen szociális miliő
- a szociális-kommunikációs kapcsolatok beszűkülése korlátozott nyelvi kódra
- a hibás beszéd utánzása
- nevelési hibák, például a gyermek helytelen kiejtésének preferálása, utánzása a környezet részéről
- organikus okok: a perifériás beszédszervek (szájüreg, nyelv, fogállomány, állkapocs, ajkak) anatómiai rendellenessége
A terápia célja, hogy a logopédus tiszta, a köznyelvi ejetésnormákak megfelelő artikulációt alakítson ki, amely zavartalanul épül be a gyermek folyamatos, spontán hangos beszédébe. A logopédiai terápia általában heti két órában tekinthető ideálisnak, súlyos beszédzavar esetén azonban ennél intenzívebb foglalkoztatás szükséges.
Feladatok:
- általános és részletes logopédiai vizsgálat, szükség esetén szakorvosi, illetve pszichológiai vizsgálatokra utalás
- a vizsgálati eredmények alapján egyéni terápiás terv készítése
- az egyes beszédhangok előszkészítése, fejlesztése, kialakítása, rögzítése és automatizálása
- a beszédhibával együtt járó esetleges nyelvi-grammatikai zavarok korrigálása
|