Hadarás

A hadarás a beszéd súlyos zavara, amelyre jellemző a rendkívüli gyorsaság, a hangok és szótagok kihagyása, a pontatlan hangképzés, a monotónia, és a  szegényes szókincs. A hadarás öröklött, genetikailag meghatározott zavar, ami specifikus és nem specifikus formában jelenhet meg. Specifikus endenciára utal a beszédzavar és az amuzikalitás együttes, gyakoribb mértékű előfordulása a hadarók családjában. A nem specifikus típusa a beszédgyengeség tünetegyüttese. Ebben a beszéd- és nyelvfejlődés zavarai koronológiai sorrendben (megkésett beszédfejlődés, általános pöszeség, diszlexia, hadarás) épülnek egymásra.

Pszichés tünetek:

  • jellemzőek a figyelem kihagyásai, dekoncentráltság
  • a hadaró előbb beszél, mint ahogy gondolataihoz a megfelelő szavakat, kifejezési formát megtalálta volna
  • átlagos, de gyakran magas, sőt kiemelkedő intelligencia a jellemző
  • barátságosak, élénkek, társaságban gyakran hangadóak, beszédességük néha meghaladja a kívánt mértéket
  • hanyag magatartás, amelynek hátterében fegyelmezetlenség, a renddel, rendszerességgel szembeni érzéketlenség áll
  • önkonttrolljuk nem reális, túlértékelik magukat
  • közléseik meggondolatlanabbak, viselkedésük gyakrabban kontrollálatlan
  • olvasásuk figyelmetlen, felületes
  • írásuk csúnya, kusza, jellemzőek az áthúzások, javítások
  • írásban gyakoriak az ékezethiányok, időtartam-jelölési hibák, ismétlések, betűk, szótagok, szavak kihagyása, felcserélése, szóvégek elhagyása, szóösszevonás, ismétlés
  • a hadarókat általában rossz ritmuskészség jellemzi, nagy részük nem képes a zenei elemek (ritmus, dallam) helyes használatára